Vadrózsák: Székely népköltési gyüjtemény. Wilde Rosen. Sammlung szeklischer... - János Kriza - Google Könyvek
E-könyv megvásárlása -- 567, 81 RUB Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! Nyomtatott kiadás megrendelése Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Robison, John Elder Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek A következő engedélye alapján megjelenített oldalak: Kossuth Kiadó.
Bonjour M'sieur, tiszteljen meg! Ha szállást keres, itt a legjobbra lelt! A többi mind züllött csehó, ripők a azda, bugris csaló! Ám akit itt lát, a Tisztesség Szobrát, a Waterloo-i Hőst, miért is érné vád? Nézd a Ház Urát, tudja, mi dukál, bájolog és gazsulál, a vén patkány! A kuncsaft, hogyha fád, pajzán adomát, százat mond, úgy villog, mint egy bonviván! Lógó orrú korhelyekkel, záróráig iddogál, ki venné így észre, hogy hangyányival drágább minden ár? filkók közt a Ászt, gyöngéi a pénzzel tömött bukszácskák! Vizezi a bort, titkon markecol, egy hóhányó, egy himpellér, egy imposztor! Melegszem a csürhe keblén, puszipajtás, szesztestvér! Néznek majd a végén, Jézus! - ha a vérük veszem én! rókamosolyát, a retkeskörmű, ragadozó tíz ujját! Űgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf, Három lábú lóról lelop négy patkót! Lumpok között bandafőnök, egy haver, aki mindig víg! De dughatják a pénzük, Jézus! - úgyis megkopasztom mind!... Jöjjön M'sieur, a poggyászt viszem! Dőljön le szépen, kényelmesen!
(Thénardier): Bonjour, M'sieur, tiszteljen meg, ha szállást keres, itt a legjobbra lelt. A többi mind züllött csehó, ripők a gazda, bugris csaló. Ám akit itt lát, a Tisztesség Szobrát, a Waterloo-i Hőst, miért is érné vád? Nézd a Ház Urát, tudja, mi dukál, bájolog és gazsulál, a vén patkány. A kuncsaft, hogyha fád, pajzán adomát, százat mond, úgy villog, mint egy bonviván. Lógó orrú korhelyekkel záróráig iddogál, ki venné így észre, hogy hangyányival drágább minden ár? Nézd a Ház Urát, filkók közt a Ászt, gyöngéi a pénzzel tömött bukszácskák. Vizezi a bort, titkon markecol, egy hóhányó, egy himpellér, egy imposztor! Melegszem a csürhe keblén, puszipajtás, szesztestvér. De néznek majd a végén, Jézus! - ha a vérük veszem én! Nézd a Ház Urát, rókamosolyát, a retkes körmű, ragadozó tíz ujját. Úgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf, három lábú lóról lelop négy patkót! Lumpok között bandafőnök, egy haver, aki mindig víg. De dughatják a pénzük, Jézus! - úgyis megkopasztom mind! Jöjjön, M'sieur, a poggyászt viszem, dőljön le szépen, kényelmesen.
Jó súlyos pakk, egy tonna tán, na, könnyítünk majd a pénztárcáján. Itt a libuskák tollát lefosztják, egy porcogójuk sincs, amit meghagynánk! Mit rejt a fedő, ízre dermesztő, s a három heti maradék, itt frissen fő. Egy lódög veséjét, a kandúr heréjét, ledarálom fincsi házikolbászként! A nászlakosztály folyvást foglalt, óránként jön egy-egy pár... A hatósági árhoz épp csak egy kis plusz, ami még jár! A kecses poloskák, a csótányok karát, mű-élvezni pénzbe kerül mostanság. Itt egy szeletkét, ott egy falatkát, lecsalni, vagy hozzácsapni, van munkánk. Hizlalni a számlák végét, tudok egy-két trükköcskét, de bármennyit is csórnék, elfolyik a lóvénk, Jézus! -nekem semmi sem elég! (A társulat együtt): verebek közt sasfiók. Meddig kell szagolnom, Jézus - ezt a csordányi tinót! (Thenardier és a felesége): Madame Thenardier! Álmodtam én egy szőke hercegről... (Ez én vagyok) és aztán meg is jelent, Loch Nessből a Szörny! (Tessék?! ) Nézd a Ház Urát, nézd a disznaját, (hogy? ) a budigróf, a filozóf, egy nagy szarzsák!