Eredetileg regény volt, amiből drámát írt. A szereplők mindegyike tipikus kisember. A második világháborúban játszódik, de nem a fronton, hanem a hátországban. A front világa is megjelenik a műben, de csak a hírekből ismerjük meg. Egy idilli napon Tótékhoz megérkezik a fiuk felettese, hogy kipihenje a háború szörnyűségeit. A család próbál az őrnagy kedvében járni, de nem várt érzelmeket kelt bennük. Az őrnagy egy degenerált, ideges alak, aki parancsoláshoz szokott. Ez éles ellentétben áll a családfő nyugodt személyiségével. Tót Lajos, a családfő mátraszentannai tűzoltóparancsnok a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. Az őrnagyhoz való alkalmazkodás közben a család, s főként a családfő elveszíti egyéniségét. A mű fontos szereplője a bolond postás, aki csak a jó híreket adja át a címzetteknek. Tót Gyula, az egykori tanító, a fronton harcoló fiuk halálhírét nem viszi el a családnak, s ezzel fokozza az olvasó izgalmát, hiszen így a Tót család minden igyekezete a fiuk érdekében feleslegessé válik.
Kettejük találkozása a hátországban, mégis a háborúnak köszönhetően sorsszerű és sejteti a bizarr végkifejletet. A postás megfordíthatná az őrnagy és Tóték sorsát, de jóindulatú együgyűségből nem teszi. Az abszurditás és a kiszolgáltatottság nem csak a főszereplők életében van jelen. Valóban groteszk és abszurd, az elmebeteg nemzetközi hírű elmeorvos és a 7 éve síró rákkutató. Az elmeorvos jelentősége, hogy ő mondja ki azt, hogy mindenki megbolondult ebben a szörnyű korban és ez is a legmegfelelőbb magatartásforma az idő átvészelésére. A műből látható, hogy a zsarnok és az áldozat egymástól függenek, hiszen az áldozat maga fogadja el a zsarnokságot. Örkényre jellemzően nem mond ítéletet, nem értékeli a szereplőket, az eseményeket, ezt a feladatot az olvasóra hagyja. Örkény a művet két változatban írta meg. A mű lényegét tekintve a két változat azonos, de a drámában a fiú halálhíre csak az első rész végén derül ki. A műből film is készült, színházban is bemutatták, s így szélesebb körben lett ismert ez a bizarr-komikus történet.
Örkény István: Tóték Örkény (1912-1979) már a húszas éveiben a barátaival karöltve folyóiratot adott ki. A pályakezdő író első jelentős írásán (Tengertánc) József Attilával vitázhatott. Túlélte a II. világháborút, a hadifogságot, hazaértekor bontakozott ki írói pályája. A hatvanas évektől kezdve újra kísérletezgetni kezdett a stílusokkal. Érdeklődése a groteszk felé irányítja, mikor a Nászutasok a légypapíron írásait papírra vetette. Ebben a kötetben látott napvilágot a Tóték című kisregénye Az egyperces novellái, és a Tóték című mű hozta meg Örkény számára a széles körű ismertséget. Groteszknek nevezzük azt a formát, amely szélsőségesen ellentétes elemek egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást kelt tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus, látomásos elemek egysége is. A Tótékban is ilyen groteszk szemlélet és ábrázolásmód található.
A fiú elesik, ám a szülők nem szereznek tudomást róla, és a rigolyás tisztnek minden kívánságát teljesítik. A tiszt egy pszichopata, és idővel a békés család élete horrorrá válik, míg végül az apa vágógéppel feldarabolja a tisztet.
Az őrnagy eleinte még aludni sem tud, majd "felfedezi" a dobozolást, s ezzel megváltozik mindegyikük élete. Éjjel-nappal csak dobozolnak, s ezzel Tóték egyre jobban feladják énjüket. Az őrnagy különösképp Tótot alázza meg. Dobozolás közben megtiltja neki, hogy gondolkozzon, de ugyanakkor ő maga készteti gondolkodásra. Tót nem bírja tovább idegileg, elmenekül, megszökik, bolondnak tetteti magát, hogy kiélhesse természetes énjét. Először a papnál rejtőzik el, majd a WC-ben. A feleség Mariska és a lány Ágika akaratlanul is az őrnagy kezére játszik, hogy így védjék a fronton szolgáló fiút. A feleség állandóan letöri Tót lázadási kísérleteit. Mikor az őrnagy elmegy, Tóték fellélegeznek, s remélik, hogy minden úgy lesz, mint "régen". Az őrnagy visszatérésével Tót már nem bír megbirkózni, s feldarabolja négyfelé a dobozoláshoz használt margóvágóval. A mű groteszk módon mutatja be a két egyéniség egymáshoz való viszonyát. Az őrnagy egy lelkileg beteg ember, Tót csendes, visszafogott, mégis köztiszteletben álló személyiség.
Szereplők: Varró őrnagy: őrült. Nem azért veszélyes, mert fegyvere van, hanem a magatartása miatt. Egyre jobban rátelepszik a Tót családra. Kegyetlen zsarnok. A háború csinált belőle ilyen embert. Ő is a háború áldozata. Tót Lajos: A falu abszolút tekintélye az őrnagy megérkezéséig. Tűzoltóparancsnok. Családja érdekében részt vesz az őrnagy rögeszméinek végrehajtásában, de folyamatosan lázad. Végül ő öli meg az őrnagyot. Tótné: Ösztönösen engedelmeskedik az őrnagynak. Férje lázadozását igyekszik csitítani. Mindezt a fia iránti szeretetből, annak érdekébe teszi. Ágika: Szolgalelkű, túlbuzgó lány. Gondolkodás nélkül rajong az őrnagyért. A postás, Gyuri atyus: Szereti Tótékat, ezért nem kézbesíti a halálhírt hozó levelet. A narrátor szerepet is betölti. A mű sorsa: 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíjat. A színházak azóta is játsszák. Filmfeldolgozás: Isten hozta, őrnagyúr! 1969. (Fábri Zoltán rendezte) Főbb szereplők: őrnagy: Latinovits Zoltán Tót: Sinkovits Imre Tótné: Fónay Márta Ágika: Venczel Vera
Kimondja, hogy az őrnagyokat és azok parancsnokait hamarosan ki fogják végezni à háború fasizmusra való utalás
(Örkény István életrajzát lásd az egyperceseinél! ) A Tótékat először Örkény kisregényként írta meg, majd drámának és filmforgatókönyvnek is. 1964-ben írta. A színházi ősbemutató 1967. február 24-én volt a Thália Színházban, Kazimir Károly rendezésében. Cselekménye: a második világháború idején a Tót családhoz érkezik Varró őrnagy, fiúk parancsnoka. A frontról jön pihenni. Tóték lesik az őrnagy minden kívánságát annak érdekébe, hogy fiúk sorsa jobbra fordul. Amikor az őrnagy éjszaka nem tud aludni, dobozolással töltik az időt. Az őrnagy sorozatosan megalázza őket, precízségével, parancsosztogatásával. Tót Lajos, a családfő, amikor már nem tudja ezt elviselni, margóvágóval feldarabolja a visszatérő őrnagyot. A szereplők rendszere: Az őrnagy áll a középpontban. Körülötte forog a család három tagja: Tót Lajos, Tótné Mariska és lányuk, Ágika. A 9 epizódszereplő közül a kulcsfigura a postás, aki szelektálja a leveleket, s amelyikben rossz hírt sejt, nem kézbesíti. Így Tóték nem tudják meg, hogy a fiúk már elesett a fronton, s az áldozatot hiába hozzák.