Magyar Népzene Modern, Modern Május - | Jegy.Hu
Ez így van! A szerelem számtalan verzióját fel lehet fedezni a népdalokban, és ez az érzés nem feltétlenül egy másik ember iránt lobbanhat fel, hanem az én belső meglátásom szerint utalhat a magammal, vagy akár a Teremtővel való kapcsolatra is. Minden csupán egyéni értelmezés kérdése, ami nagyon tág játékteret biztosíthat számunkra, művészek számára is, hiszen annak ellenére, hogy például a magyar népdalok szövegei egyszerűek, képi gazdagságukkal mégis kifejezőek: rengeteg háttérjelentést, tanítást hordoz magában minden egyes strófa, és az azokban megjelenő események. Tehát akár terápiás hatásuk is lehet? Teljes mértékben! Segítenek megélni legbensőbb érzéseinket, legyen szó örömről, elengedésről, vagy akár az önmagunkkal való kapcsolatról. A népdalok az életről tanítanak, hiszen magából az életből születtek: valódi, hétköznapi szituációk, örömök és gondok jelennek meg bennük. Tükröt tartanak elénk, és ezáltal megoldást is kínálhatnak aktuális problémánkra. Amikor ezeket a dalokat énekeljük vagy hallgatjuk, akkor valami ősihez nyúlunk vissza, mintha egy kútból merítenénk friss vizet.
Magyar sleeve
Műsor: Oláh Kálmán: Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band / Andrew Lloyd Webber: Requiem Közreműködik: Miklósa Erika – szoprán / László Boldizsár – tenor / Oláh Kálmán – zongora / Balázs Elemér – dob / Barcza Horváth József – bőgő / Bacsó Kristóf – szaxofon / Dés András – ütőhangszer / Lautitia Gyermekkar tagjai / Kodály Kórus Debrecen / Kodály Filharmonikusok Debrecen / Vezényel: Kovács László Oláh Kálmán egyike azoknak a kiváló magyar jazz zongoristáknak, akiket a nemzetközi zenei világ is magasan jegyez. Zeneszerzőként és előadóként mesteri módon egyesíti és kombinálja a jazz, a népzene és a kortárs klasszikus zene elemeit. Számos elismerése és kitüntetése közül a legjelentősebb a Thelonious Monk Nemzetközi Jazz Zeneszerzői Verseny 2006-ban elnyert nagydíja. Concerto for Jazz Orchestra című kompozícióját 2001 februárjában mutatta be a Magyar Rádió a Budapest Jazz Orchestra előadásában. Ennek a műnek az átdolgozása a Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band, mely először 2006-ban került közönség elé, a Miskolci Szimfonikusok közreműködésével.
Ez pedig a táncaink tipológiájára, táji tagoltságára, fejlődéstörténetére, összehasonlítására vonatkozó kutatásoknak éppúgy sürgető alapfeltétele, mint eddigi ismereteink korszerű szintézisének.
1947). Ugyanakkor a Lábán-táncjelírás korai térhódítását jelzi Magyarországon az első, kinetográfiát alkalmazó magyar táncgyűjtemény (Lugossy–Gönyey 1947). A néptánckutatás valódi virágzása 1945 után következett be. Ettől kezdve államilag támogatott üggyé válik. A Néptudományi Intézet és a Magyar Táncszövetség szervezésével az intézményesen meginduló néptánckutatás útját Tálasi István és Ortutay Zsuzsa egyengetik (Morvay 1949). Az ötvenes évektől a Népművészeti-Népművelési Intézet és az Országos Néprajzi Múzeum, 1965-től pedig az MTA Népzenekutató Csoportja, majd 1974-től ennek jogutódja, a Zenetudományi Intézet lett a néptánckutatás gazdája. Emellett a hivatásos népi együttesek (Állami Népi Együttes, Honvéd Művészegyüttes) és egyes 189 vidéki múzeumok (Debrecen, Székesfehérvár) is végeztek rendszeres táncgyűjtést. A hivatásos táncfolkloristák a koreográfusok és táncpedagógusok széles körére támaszkodva végezhették az egyre nagyobb arányú gyűjtőmunkát. A tudományos munka és a néptáncmozgalom termékeny kölcsönhatásának is köszönhető, hogy a magyar néptánckutatás eredményei világviszonylatban is számottevőek (Martin 1965b, 1976; Pesovár E. 1970a).
A magyar néptánc típusai | Sulinet Tudásbázis
Teljes részletességgel azonban csak posztumusz munkája (Bartók 1967) tükrözi ezt, ahol a hangszeres román népzene bemutatásakor hasonló terjedelmet szentel a táncnak, mint a hangszereknek. A néptáncok típusokban való szemlélete, a tánczenei tempó és ritmus rendszerező elvként való figyelembevétele mellett Seprődi után másodikként figyel fel a táncciklus fontos szerepére, amellyel még ötven évig senki sem foglalkozik a népzene- és néptánckutatók közül. A filmmel való néptáncgyűjtésre Lajtha Lászlóval együtt (Lajtha 1929; Bartók 1936) hívják fel a figyelmet. Kodály pedig a történeti táncdivatok nyomainak vizsgálatára figyelmeztet (Kodály 1937), melyeknek kutatását Szabolcsi Bence folytatja (Szabolcsi 1972). A magyar néptánckutatás modern korszakának úttörői már a népzenekutatás mutatta úton járnak. Lajtha László, Gönyey Sándor, majd Molnár István táncgyűjtő tevékenysége a húszas évek végétől a negyvenes évekig terjedő korszakot fogja át. A néptáncok és népi tánczene feltárását és rögzítését nagymértékben segítette a harmincas években kialakuló Gyöngyösbokréta mozgalom, mely időlegesen Györffy István (1942), Viski Károly (1937), Tálasi István, Fél Edit, sőt külföldi kutatók figyelmét (Rearick 1939) s a korabeli táncpedagógusokét is a néptánc felé terelte (Elekes 1947).
Home » Hírek / Zene » Talpalávaló – Vasi népzene és dallamgyűjtemény I. "Járd meg bongyor…" Egy csodálatos és igen hasznos zenei kiadvány jelent meg nemrégiben Békefi Antal gyűjtése nyomán. A könyv bemutatja a gyűjtőt, az általa készített fotókkal is illusztrálva, szakmai segítséget ad a felhasználóknak a népdalok eljátszásához (ez külön figyelmet érdemel), és 98 szöveges kottát tartalmaz. A kiadvány érdekessége, hogy a CD melléklet tartalmazza az eredeti felvételeket, és a Boglya Népzenei Együttes talpalávaló muzsikáját is. A szerkesztők (Földesi János, Földesi Jánosné) így mutatták be a kiadványt: "Két évvel ezelőtt kaptuk meg a családtól Békefi Antal teljes vasi gyűjtésének hangzóanyagát. A hatalmas anyag meghallgatása, lejegyzése, válogatása során érlelődött bennünk egy kiadványlétrehozásának gondolata. 35 éve táncházi zenészek vagyunk, ez a dallamok válogatásának szempontjait alapvetően befolyásolta. Segítenünk kell a táncegyütteseket, hogy a tánc alá válogatott zenei anyaguk változatos legyen.
- Magyar népzene modern köntösben - Zene
- Magyar népzene modern windows
- Robert magyar
- Zene – Magyar sikerek
- Gödöllő Város Polgármesteri Hivatal Okmányiroda - okmányiroda - Cégregiszter
Az új táncok jelentős mértékben kiszorították a régieket, amelyek csak a peremterületeken, Dél-Dunántúlon, Északkelet-Magyarországon, Erdélyben, s ott is a parasztság archaikusabb kultúrájú rétegeinél, mint például a pásztoroknál, vagy rituális (pl. lakodalmi) szokáskörnyezetben maradtak fenn. Régi táncrétegünkbe tehát azokat a táncokat soroljuk, amelyek bizonyíthatóan már a 18. századi változások előtt léteztek. E táncok kísérőzenéje a magyar népzene régi dallamaiból, és a késő középkorban divatos nyugat-európai tánczene folklorizálódott darabjaiból áll. A dallamokra a 2/4-es ütembeosztás, a 80-120-as metronómszámú tempó és a nyolcados alapritmus jellemző. Néhány tánctípus esetében, mint egyes leánykarikázóknál, a botolóknál, vagy néhány vonulós páros táncnál, fennmaradt a páratlan metrikai lüktetés és az aszimmetrikus ritmus is. A régi stílusú táncaink két nagy csoportra oszthatjuk: a műfajilag kialakulatlan, archaikusabb dunántúli és északkelet-magyarországi eszközös pásztortáncokra és ugrósokra, valamint az egységesebb és fejlettebb szerkezetű erdélyi legényesekre és régi páros táncokra.
187 A MAGYAR NÉPTÁNC KUTATÁSA A magyar néptánc felfedezését – eltekintve néhány 17–18. századi idegen utazó és emlékíró említéseitől – a nemzeti öntudatra ébredés időszaka, a 18–19. század fordulója hozza meg. A magyar múlt, a nyelv, a népköltészet, a népdal, a népszokások iránti érdeklődés a néptáncra is kiterjed. A nemzeti művelődés úttörői a néptáncra is felhívják a figyelmet mint népünk jellemének egyik sajátos kifejezőjére. 18–19. századi versek, cikkek, tanulmányok, regényrészletek sora tanúskodik arról, hogy (Gvadányi, Dugonics, Csokonai, Sándor István, Berzsenyi, Czuczor, Garay János, Mátray Gábor, Vachot Imre, Arany János, Jókai, Mikszáth) mindazokat a vonásokat észrevették már táncainkban, amelyeknek tudományos meghatározására csak később került sor. A reformkori sajtó részletes képet ad arról, hogy a néptáncok szervesen beilleszkednek nemzeti törekvéseink nagyszabású programjába. A népies formakincsű műtáncok és a népi-nemzeti táncdivatot szolgáló zenedarabok egymást követik a 19. században.