Szép Ernő Versei
Majd fúkál a réten S pongyola pitypangnak Pelyhei illannak. sétál a kertben S álmodva csóválja Szép fejét a mályva. Bitangol az erdőn, Suttognak a lombok Búsongó bolondot. Elmegy a tanyára, Repdesni fog rá a Lányok pántlikája. OLYAN CSÖNDET SZERETNÉK Olyan csöndet szeretnék Hogy hallván hallgassam A pillangók szárnyait. rózsák jajjait Szeretném hallani Mikor odasüt a nap. Szeretném hallani Kacagni a tollút Mikor a szélbe hajbókol. hattyúk örömét Sötét híd alatt úszókét Hallgatnám hallgatag. Holdsugár sikolyát Ha az ablakot találja. Hallgatnám hallgatnám A könnyek rívását Akik az arcon lejárnak. Süllyednék a tengerbe, Süllyednék, hallanám Az emlékek énekét. Merülj el ki éltél Mosódj el ki szenvedtél Múlj el ki gyermek voltál. PINCIO fájdalma jött a szívemnek Csodálom Hogy el nem borúl s a nap le nem megy. azaleák itt hogy virulnak! Hogy nem fakulnak, hogy le nem hullnak Csodálom. Hogy ez a sok élőfa mind hallgat Hogy a harangok meg nem szólalnak. (Róma, 1920 április) CSAK A SZÍVEM ÉRZI Nem érzi a halott veréb Ha a ló a begyére lép Csak a szívem érzi érzi a száraz levél Ha sárba teszi le a szél Ha válnak néma fellegek Nem érzik azt meg az egek Nem érzi nyíló rózsa azt Hogy elvesztette a tavaszt érzi azt a sárga hold Hogy végtől végig árva volt Csak a szívem érzi
Ernő goldfinger
Zsoltárok könyve 40. 13 Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén, Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szívemnek lenni kellene. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Őszökkel, tavaszokkal, Bűnökkel, bajokkal, Vándormadarakkal. Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel, Nem tudom, hogyan, Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el, Hagyott el engem az én szívem is. Még néha énekelnék. Egyszer csak a dal torkomon akad, Elfagy, kihűl, Nem érzem szívemet a dal alatt. Szólnék néha egy simogató szót, Egyszerűt, tisztát, édest, meleget, Vigasztalót. Kimondom: koppan, Érctelenül, csináltan, hidegen: Nem szűrhettem által a szívemen. Magamhoz vonnék néha valakit Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja.
- Szép ernő verse of the day
- Szép
- Otp szép kártya egyenleg
Szabó Lőrinc: Nyár Nézd csak, bolondul, karikázva hogy összecsap az a két sárga... lepke! hogy kezd tündéri táncba! hogy gyúrja egymást, hogy forog! Négy szárnyuk százfelé lobog, pedig egy helyben kavarog. Csókolóznak? vagy marakodnak? Most hirtelen egybefogóznak, s nyílegyenest fölfurakodnak. föl, föl, föl, ingó, lebegő tornyot húzva, mely repdeső útjuk nyomában égbe nő, függőlegesen rakéta: már a bükk magasában, már a nyárfa csúcsánál járnak: már a drága túlvilágban szikráznak a kék őrületben, ahova csak a szerelem mámora vagy az se emel! Ott repülnek! Ott! Hol? Fény! Látod? Tova tűntek… Magukkal vitték a szemünket! See More
Otp szép kártya
Elfogadom A legtöbb weboldalhoz hasonlóan a Müpa honlapja is sütiket, valamint különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az ELFOGADOM gomb megnyomásával jóváhagyja. A sütik és kódok használatának tiltását ide kattintva teheti meg. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.
A vil�gon nincs t�k�letes �r�m, de t�k�letes szomor�s�g sincsen, mert a legnagyobb szomor�s�gban is s�hajt az ember, �s a s�haj kellemes. H�l�s vagyok a term�szetnek a s�haj�rt �s sajn�lom, hogy nem tudom, h�nyat s�hajtottam eg�sz �letemben. Szeretn�m megolvasni, �s mindet k�l�n megk�sz�nni a j� istennek. A m�ly s�hajhoz f�l kell emelni a fej�nket, tal�n az�rt, hogy megl�ssuk az eget. K�nyv vigasztal bajban, ha beteg vagy gy�gy�t, j�t tesz azzal, ki k�nl�dik. Csak a seg�ts�g, a vigasz, A bar�ts�g, az az igaz, Csak az a gy�m�nt-szeretet, Mi a sz�vekre veretett. Az �n mellkasomba tette bel� a sz�vet a teremt�, lek�ld�tt az emberek k�z� vele. �n, �n nem tudtam-tudom hogy lehetett, hogy meg nem mutattam n�kik a sz�vemet, az � sz�v�ket. Aludtam �n? Itt v�rt a g�g�mben az �letment� sz�; a sz�, melynek a boldogs�got kellett r�parancsolni a F�ldre. �s �n hallgattam. Nem tudom, hov� figyeltem. Leejtettem a vil�got. Elt�rt. A lehetetlent is szabad lesz rem�lni; megl�tod, hogy milyen �rdekes lesz �lni.
Fodrozódó folyékony kristály. Ez minden, ami Egy pillanatig Utánam marad. Az élet hagyja, Hogy álmaim megfojtsanak. Mint ezernyi könnycsepp A vízbe hullajtja szirmát Egy virágzó hófehér akác. Lilly
